Prologue ▲

Egy magam fajta hírességnek minden megadódott, megadódhat az életben. Csak csettintek egyet és megkapom azt amit akarok. Ez az egész kemény munka eredménye, és sok fáradságot igényelt. De megérte, hisz nekem vannak a világon a legcsodálatosabb Beliebereim. Ha koncertem lesz, percek alatt fogynak el  jegyek, és amikor eljön a fellépés napja telt házas épületekbe lépek be, ahol a rajongók a nevemet sikoltozzák. Egyszerűen elképesztő. Pedig nemrég, még én is csak egy kis srác voltam, gitárral a kezemben az Avon Színház lépcsőjén. Most, úgy szint egy 'hétköznapi' srác vagyok, mégis, ha kilépek az utcára még levegőt sem veszek, valamilyen paparazzo úgy is lekapja a pillanatot. Ez az életem, nem is akarhatnék ennél jobbat. Vannak rajongóim, akik imádnak, a stáb, akik már szinte a családommá váltak az évek alatt, az őrült haverjaim, akikről tudom, nem csak azért vannak mellettem, mert híres lettem, és végül, de nem utolsó sorban, a családom. Hát igen... Anya még csak, mondhatni tinédzser volt, mikor megszülettem, így sok nehézséget okoztam neki, mégis, mikor történeteket mesél a gyerekkoromból, nem úgy néz ki, mint aki megbánta volna, hogy egy gyerek elvette a fiatal éveit. 10 hónapos lehettem, mikor anyáék szétmentek, de ettől függetlenül nagyon jó viszonyban vagyok édesapámmal is. Talán még néha jobban is vágyom rá, hogy vele élhessek, minthogy anyával. Mostanában eléggé feszült a levegő, mikor anyával beszélgetünk. Időnként eljárok Ryannel, vagy az itthoni haverokkal szórakozni, de semmi több. Mire hazaérek, anya az ajtó előtt vár engem, azt kérdezve, hol jártam. Egy nap, ezekből már mind elegem lett, és olyat kívántam, amit tényleg megbántam. Legyetek óvatosak, mit kívántok!